Batthyány Ilona kastély
A fő utca mentén, gondozott parkban áll az 1820-ban épült klasszicista stílusú Batthyány kastély. Egykor 14 holdnyi porta tartozott hozzá.
Ma a Veszprém Megyei Fogyatékos Személyek, Pszichiátriai és Szenvedélybetegek Integrált Intézményeként üzemel.
Honlap: www.dakaotthon.hu
A kastély története
Bár a község hosszú évszázadokon keresztül földesúri birtok volt, a kastélyról az első hiteles adatok 1800-ból valók: ebben az évben halt meg ugyanis az akkori tulajdonosa, gróf Nádasdy Tamás. Fia, az örökös - ugyancsak Tamás – ekkor még csak nyolcéves.
A korabeli építmény csak jóindulattal nevezhető kastélynak. Átépítése, korszerűsítése az ifjú Nádasdy Tamáshoz kötődik, aki 1812-ben megnősült, az ifjú gróf nőül vette Govenstein Jakobine kisasszonyt, s ez lehetett a fő oka a korszerűsítésnek.
A kastély általános leírása a dokumentumok szerint: „U konfigurációjú, egyemeletes, alápincézett épület, oldalfolyosós alaprajzi rendszerrel”, amely 1820 körül épült klasszicista stílusban. A szakértők szerint egyértelműen „nőtt” épületről van szó. Ezt igazolja az aszimmetrikus elrendezés, különösen a főlépcső környezetében, valamint az ablakoknak nekifutó és emiatt elvékonyodott falak. Feltehető, hogy a klasszicista homlokzatot egy már meglévő épületre húzták rá, nagy valószínűséggel toldás és emeletráépítés során. A homlokzat egységes arculatú, klasszicista, egyszerű architektúrával. Feltételezhető, hogy többszöri átépítésről van szó: a már említett 1800-as épületet bővítették, majd később ismét nagyobbították. Egy 1861-ben közzétett rajzon ugyanis az északi oldalon három ablak látható. Ma viszont helyettük vakablakok vannak, s az oldalszárnyak folytatásaként találunk három ablakot.
A Nádasdy család után a Festeticsek tulajdona lett az épület, majd 1858 januárjában Batthyány Lajos özvegye, gróf Zichy Antónia vette meg a kastélyt, itt telepedett le három gyermekével. Az első emeleti vörös szalont rendezte be kivégzett férjének emléktárgyaival. Itt volt a miniszterelnök életnagyságú képmása, az általa használt tintatartó, sakk-készlet, a szemüvegcsíptető és az a tollkés, amellyel megkísérelte az öngyilkosságot. Külön vitrinben őrizte az özvegy Batthyány mellényét a golyó ütötte lyukakkal, valamint azt a hosszú kabátot, amelyet halálos útja előtt viselt.
Az özvegy halála után sokáig érintetlen volt a berendezés, majd egy részét lánya, Batthyány Ilona a Nemzeti Múzeumnak adományozta. Ilona 1929-ben bekövetkezett halála után kezdődött a kastély berendezésének és az emléktárgyaknak a széthurcolása.
Az épület a második világháború alatt magyar, ill. német katonai csapatoknak, s közel egy esztendeig olasz katonai menekülteknek adott helyet. Rövid ideig szovjet csapatok lakták, utána üresen állt.
1949-ben szociális otthon létesült a kastélyban, ma is az működik benne, és a mellette épült lakrészekkel együtt mintegy 180 elesettnek ad emberhez méltó otthont.
Tóth Dezső munkája alapján